a mai napról csak annyit, hogy ha nem láttam volna a saját két szememmel (amik ugyan elég nehezen akartak kinyílni reggel hatkor), nem hittem volna el (sőt még jó viccnek is tartottam volna), hogy reggel nyolctól délután ötig megállás nélkül havazott és havasesett. sűrűn, nagy pelyhekben. persze azért annyi engedményt tett nekünk az időjárás, hogy nem maradt meg a hó. ja, és az igazán vicces az egészben, hogy pénteken hazaküldtem a bobbal egy bőröndnyi téli cumót, benne az összes télikabátom. kíváncsian várom, hogy a holnapi szabadnapra mit tartogat.

az új hobbi

szóval az úgy kezdődött, hogy elfogytak a könyvek slash témában, és mint általában, most is égető űr keletkezett bennem. ilyenkor gyorsan kell találni valamit, ami leköt. hálisten, most jött a bob meglátogatni az igazi eszterrel egy hétre, nem volt unatkozás. mivel a bob jártas a bakelitek világában, én meg imádom a zeneboltokat, minden méretű és kategóriájú ilyet meglátogattunk. az egyik nagyobban böngésztünk a lemezek között, aholis rám nézett egy alela diane feat. alina hardin special edition, amit nem is olyan régen adtak ki, és hát nem beszélve arról, hogy augusztusban élőben is láttam őket itt dublinban. rögtön megrohantak a gyerekkorom bakelitszagú emlékei, na meg a birtoklási vágy, úgyhogy ránéztem a bobra, és mondtam neki, hogy én már tudom, most az lesz, hogy lemezeket gyűjtök majd. ő helyeslően bólintott, én kifizettem a lemezt, majd rátértünk a fő problémára: nincsen lemezjátszóm. mivel az is én vagyok, aki mindent akar és azonnal, a bob meg ért hozzá, így elkezdtünk a nagyobb zeneboltokban lejátszót keresni, sikertelenül. de nem törtem le, a csütörtök a lemez meg az új hobbi tárgyiasításának napja volt, ismételgettem is fülig érő szájjal, határozatlan időközönként, témába illetlenül, hogy vanegylemezem. azért este persze kutatgattunk a neten, hogy milyen lemezjátszó kellene nekem, stb.
pénteken aztán kikísértem a bobékat a reptérre, rejtettkönnyes búcsút vettem, bebuszoztam a citybe, betértem három boltba, a másodikban megláttam, a harmadikból visszamentem, rámutattam, kifizettem, majd büszkén hazacipeltem őt. már csak hangfalak kellenek.
ja, és lemezjátszót kézben cipelve elég jól lehet pasizni is.

na jó. nem csak összekuszáltam meg elrontottam a régi blogot, de már kicsit el is távolodtunk egymástól. leszoktam a nyavalygásról és őszintén szólva az utolsó félév egy merő rinya, nem az igazién.
persze bólogatnék én is elismerően, amikor az okosok magyaráznák, hogy az is kellett ahhoz, ami most van. nem is tiltakozom, örülök, hogy összeszedtem magam, elkergettem az összes szellemet és energiavámpírt, leráztam minden fölösleges terhet a vállamról.
közben harminc lettem, harminc éves létemre meg rock-chick. visszatért a könyvétvágyam, van újra életem az interneten kívül is, bizonyos szempontból lenyugodtam kicsit. a harmadik iksz otthon ért, rengeteg kellemes meglepetéssel, sok-sok régi baráttal, hasznos felismerésekkel.
persze komolyabb nem lettem, sőt. metálvillával ugrálok váratlanul fényképek elé, dönteni még mindig a pillanat segít, ‘gyerek vagy még’ mondja mindig a bob is. az információ éhségem és a tudásszomjam is a régi, még mindig muszáj tartósan lekötnöm magam, hogy ne unatkozzak az ‘üres’ órákban, úgyhogy most új hobbim van: bakeliteket gyűjtök és elhatároztam, hogy megtanulok gitározni.
a többi meg majd alakul