az új hobbi

szóval az úgy kezdődött, hogy elfogytak a könyvek slash témában, és mint általában, most is égető űr keletkezett bennem. ilyenkor gyorsan kell találni valamit, ami leköt. hálisten, most jött a bob meglátogatni az igazi eszterrel egy hétre, nem volt unatkozás. mivel a bob jártas a bakelitek világában, én meg imádom a zeneboltokat, minden méretű és kategóriájú ilyet meglátogattunk. az egyik nagyobban böngésztünk a lemezek között, aholis rám nézett egy alela diane feat. alina hardin special edition, amit nem is olyan régen adtak ki, és hát nem beszélve arról, hogy augusztusban élőben is láttam őket itt dublinban. rögtön megrohantak a gyerekkorom bakelitszagú emlékei, na meg a birtoklási vágy, úgyhogy ránéztem a bobra, és mondtam neki, hogy én már tudom, most az lesz, hogy lemezeket gyűjtök majd. ő helyeslően bólintott, én kifizettem a lemezt, majd rátértünk a fő problémára: nincsen lemezjátszóm. mivel az is én vagyok, aki mindent akar és azonnal, a bob meg ért hozzá, így elkezdtünk a nagyobb zeneboltokban lejátszót keresni, sikertelenül. de nem törtem le, a csütörtök a lemez meg az új hobbi tárgyiasításának napja volt, ismételgettem is fülig érő szájjal, határozatlan időközönként, témába illetlenül, hogy vanegylemezem. azért este persze kutatgattunk a neten, hogy milyen lemezjátszó kellene nekem, stb.
pénteken aztán kikísértem a bobékat a reptérre, rejtettkönnyes búcsút vettem, bebuszoztam a citybe, betértem három boltba, a másodikban megláttam, a harmadikból visszamentem, rámutattam, kifizettem, majd büszkén hazacipeltem őt. már csak hangfalak kellenek.
ja, és lemezjátszót kézben cipelve elég jól lehet pasizni is.