hiánypótlás

ma ilyen napom kerekedett, bár nem egészen így indult, ugyanis az alvásból komoly lemaradásom van, amit a hétharminckor kipattanó szemeim miatt nem igazán sikerült lefaragni. nade így nyolc után már mostam, mert dolgozós ruha nem nagyon maradt, a kávé meg mint tudjuk életben tart. egy darabig. a hajam is kapott egy kis törődést, mert ugye nem lehetek elég hálás azért, hogy nem kell fésülködnöm.
reggeli közben játszottam a gyerekkel és elmeséltem a lakótársaimnak, hogy júliusban elköltözöm. illetve egy már tudta, tőle meg a többiek is, csak akartam, hogy az én számból hallják. kedvesek voltak, mondták, hogy szomorúak, mert pleasure volt velem lakni, de sok szerencsét kívánnak.
aztán nyakamba vettem a várost, a nem fésülködős indie fiú ma is ugyanott ült a buszon, csak én nem, mert az én bérelt helyemet elfoglalta egy bácsi, akiről nem is értem, hogyan kecmergett fel az emeletre. nade, lett piros conversem is, mert azt nagyon akartam már régóta, persze szükségem nem biztos, hogy van rá, de ma mégis úgy döntöttem, hogy de. ugyanez lett a furcsa kék színű körömlakkal és a bajszos bögrével az urban outfittersben, mert eddig mindig visszatettem, hogy jajminek, de ma ezek is kellettek. persze foghatom arra, hogy egyfolytában a timi hangját hallottam a fejemben, aki a múltkori nyavalygásom kapcsán, aminek az volt a témája, hogy most már nem veszek semmit, mert megyek haza, azt találta mondani, hogy pont ezért, most kell leginkább vásárolni.
hazafelé visszakaptam a rendes helyemet a buszon, aholis elkezdtem pótolni az alváshiányt, szereztem csikentikka szendvicset, amit már tegnap nagyon kívántam, most meg az álom és az ébrenlét mezsgyéjén küzdök folyamatosan, néha kikapcsolok mint a gépem. hát igen, azt is kellene venni újat...