nagylevegő

hátakkor, brékingnyúz. kisebb jajmitcsináljak és mindjártsírok pánikhiszti után tegnapelőtt mégis megnyomtam a book now gombot a one-way ticketemre.
már régóta agyalok azon, hogy haza kellene költözni, vagy máshova, mert úgy érzem, eddig bírtam kávézósat játszani, valamint írország és én kimerítettük az ami egymásnak adható fogalmát. a félelem azért bennem van, ugyanis öt éve, az első hazaköltözés megérkezés utáni része elég fájdalmasra sikerült, meg volt az a pár éve, amikor nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna ide vissza, de azzal is tisztában vagyok, hogy otthon szeretnék megállapodni, érvényesülni. persze sosem mondjuk, hogy soha, na meg a kalandor lelkem is sokszor hajt, de most ez lesz az új kaland.
szóval a katasztrófát elkerülendő riadóztattam a diszkófiút, mert még egyszer utoljára hallani akartam azokat a szavakat, érveket, amiket közel egy éve ismételgetünk, úgyhogy szépen megbeszéltük megint, utoljára, én vettem egy nagy levegőt és megnyomtam a gombot.
szóval júli tizennyolc, sziamagyarország!