ugye én itt lengyelekkel lakom együtt. pontosan egy párral, akiknek fél éve született egy kislányuk és egy másik lánnyal. az első naptól fogva a családjuk részének tekintenek és ez több mint jó. a bébit imádom, mostanában nagyon jókat játszunk, de sajnos ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ez nem lesz már így sokáig, mert én lassan csomagolok és mondom majd, hogy viszlát.
a baj csak az, hogy ők még nem tudják. egyszerűen képtelen vagyok megmondani. mindig közbejön valami. vagy a kicsattanó jókedvük, amit hogyan lombozzak már le, vagy most például betegek mind, valószínűleg ez még nem hiányzik nekik. ultimátumot adtam magamnak, a határidő a jövő hét vége. addig kell megérkeznie a kellő pillanatnak.