jajjj! amikor ilyen sokmunka, sokstressz napok vannak, néha úgy érzem, akkora butaság volt ennyivel előbb kitűzni az elutazás dátumát és megvenni a jegyet, mert nem bírom kivárni. percekben számolva meg még nagyon soknak tűnik. és durván kapom a jeleket sebek, vágások, visszahajló körmök képében arra, hogy nem kellene már itt lennem. persze ilyenkor munka után már semmihez sincs erőm, bevágódom az ágyba zenével meg internettel, amit este tíztől könyvre vagy filmre cserélek, de alapjában véve hulla vagyok, semmi életerő, semmi kedv szocializálódni, futni meg végképp nem, helyette van önjutalmazó fagyisüti, bacardisörbor, jelenleg éppen manon la lagune a francia borvidékről, ami nem pont macon lugny, de azt meg nem lehet inni minden nap, mert kell a pénz futócipőre. ésakkor hogyisvanez?